Abraham Maslow az 1908 és 1970 között élt amerikai pszichológus 1954-ben jelentette meg Motivation and Personality (Motiváció és személyiség) című értekezését, melyben publikálta a később róla elnevezett elméletét - Maslow-piramist - az emberi szükségletek és motivációk hierarchiájáról.

Abraham Maslow (1908-1970) Kép forrása: abrahammaslow.com

Ennek alapja, hogy az ember motivációit és szükségleteit tekintve csak akkor képes magasabb szintre lépni, ha az alsóbb szintű igényei már kielégítettek. Így például legelemibb szükségleteink - mint a levegő, víz és étel - az életben maradáshoz kellenek és nyilván csak akkor tudunk védelmünkkel, biztonságunkkal törődni, ha létfeltételeink már biztosítottak. A következő, harmadik szint a szeretet és összetartozás szüksége, csak a korábbiak megléte esetén alakul ki és válik elemi igénnyé. Folytatva a sort: az önbecsülés igénye következik, majd a kognitív, esztétikai szükségletek (szellemi kihívások, művészi igények) végül az önmegvalósítás zárja a motivációs sort, mely a Maslow-piramis csúcsa. Logikus mindez, ha meggondoljuk, hogy nyilvánvalóan csak fizikai szükségleteink kielégítése után tudunk az összetartozásra vagy önmegvalósításra gondolni. Éhes hassal, fenyegetett helyzetben, veszélyben egyértelműen nem az önmegvalósítás az első gondolatunk.

De mit jelent mindez a mindennapokban? A túlélők számára bizony nagyon is sokat: azt például, hogy törekednünk kell tudatosan felépíteni életünket, mégpedig tervezett módon. Első a fiziológiai szükségleteink biztosítása (megfelelő lakhatás és mindennapi meleg étel előteremtésével), majd gondoskodnunk kell biztonságunkról is mégpedig lelki, fizikai és vagyoni értelemben is. Fizikai biztonság, ha nem érezzük magunkat senkitől fenyegetve, lelki, ha nem terrorizál bennünket más (például élettárs, főnök ... stb) és vagyoni, ha nem kell napi szinten aggódnunk a következő 24 vagy 48 óra megélhetéséért. Ha mindezek adottak, következik, hogy szükségünk van szeretetre, társra, barátokra, családra és csak ezek megléte után várhatjuk, hogy teljessé váló életünkben valódi önbecsülésünk is lesz. Életünket pedig az önmegvalósítás tudja megkoronázni. Az önmegvalósítás kiteljesedést jelent, amikor örömet, boldogságot szerzünk magunknak azzal, hogy a bennünk lévő értékeket, tehetség-elemeket sikeresen megosztjuk másokkal illetve a világgal.

A mai Magyarországon a Maslow-piramis a vagyoni-szociális szintek leképeződése: a legszegényebb 20% a fiziológiai szükségletek szintjén rekedt meg, az önmegvalósítás pedig többnyire a vagyonosabb, felső 20% "kiváltsága". Az év első hónapjaiban a magyar emberek 20%-a (2 millió lakos) élt kevesebb, mint 101 ezer forintból [forrás]. Boldog(abb) nép csak akkor lehetünk, ha vagy megtanulunk feljebb kapaszkodni vagyoni-szociális helyzetünktől függetlenül a Maslow-piramison, vagy jobb gazdasági viszonyokat teremtünk, magasabb életszínvonallal, hogy helyzetünk lehetővé tehesse a magasabb motivációs szintek elérését.