A mondás úgy tartja: van, aki megéli és van aki túléli földi pályafutását születése és halála között. Létezik objektív okokra visszavezethető különbség és létezik hozzáállásbeli is. Ha például eleve rossz lapokat kapunk a sorstól (mélyszegénységbe születünk, állami gondozásban nevelkedünk, rossz szociális körülmények közt telik gyermekkorunk ... stb) az élet valóban korlátozódhat pusztán túlélésre (egyértelmű, nyilvánvaló, objektív okokból), de akkor is ez a helyzet, ha mi magunk érezzük így (mert mondjuk boldogtalanok, magányosak vagyunk és sikertelenség kíséri minden lépésünket). Ilyenkor azt gondoljuk: túl kell éljük napjainkat, mint a számkivetett hajótörött egy lakatlan szigeten.
Vagyis a túlélés érzése a mindennapok küszködéséből ered, a sokkal több gondból, mint örömből és a folyamatos szomorúságból (néha a reménytelenség érzéséből).
A túléléshez öt dolog mindenképp szükséges:
- egy hobbi, sport, egyéb elfoglaltság, mely kirángat bennünket a letargiából
- pozitív emberekkel körbevenni magunkat
- folyamatos elfoglaltságot találni a mindennapokban
- életcél keresése
- örömet találni az apróbb dolgokban is
Ha ehhez támogató közeget, vagyis barátokat, családtagokat is találunk, akkor a túlélésből könnyen "megélés" lehet.
